A történelmi áttekintést fontosnak tartom abból a szempontból is, hogy tudjuk honnan indult az illóolajok alkalmazása, hisz ez nem újkori találmány, hanem a Kr. e. 3000 körüli időkre nyúlik vissza. Az illatos növényeknek nem csupán a kivonatait használták, hanem a desztillátumát is, erre bizonyítékul szolgál az i.e. 3000-ből származó terrakotta desztiláló készülék, melyet az ősi Indus-völgyi civilizáció feltáró ásatások során a mai Pakisztán területén tártak fel.
Az egyiptomi kultúra nevezetesek a halottaik bebalzsamozásáról, a balzsamozó mesterek balzsamos anyagokkal átitatott aromás növényeket használtak. A gazdag családok halottainál mirhát és cédrust alkalmaztak. Az olcsóbb fahéj, szantál, kakukkfű a szegényebbek balzsamozó szere volt. Ezenkívül az olajokat használták még szépségápolásra, masszázsra és gyógyító célokra. Az egyiptomi hölgyek illatos fürdőket vettek és a rabszolgák illatos olajokkal maszírozták testüket. Egyipromi papiruszokon orvosságok receptjei is fennmaradtak, ahol orvosok, papok és sebészek az inhalációt, borogatást és toroköblögetést ajánlanak.
A Védák szerint Kr. e. 1600-ban már Indiában ismerték az aromatikus növényi részeket. Az ötödik véda könyv, az Arjuvéda, "Az élet tudománya" foglalkozik a bajok okával és gyógyító módszerekkel. Az ősi Indiában nagy jelentőséggel bírt a természetes olajoknak az egészségre gyakorolt hatása és felhasználásuk a mindennapi életben. ősi védikus himnuszokban a virágok illatát úgy írják le, mint az egészség hordozóit. Az ájurvéda felismerte, hogy az illóolajok csoportosíthatóak fűtő és hűtő hatásuk alapján is.Vannak kifejezetten fűtő, melegítő illóolajok, mint például a kakukkfű, a szegfűszeg, gyömbér, borsfű, oregánó, fekete bors. A hűtő hatású illóolajokra példa a borsmenta, a kamilla, ...Vannak semleges vagy kiegyensúlyozó illóolajok is. Ilyen például a levendula, ... Ha fázik felmelegít, ha netalán lázas, akkor pedig lehűt.
A Bibliában a kisded Jézushoz járuló napkeleti bölcsek a kincsek mellett mirhát és tömjént vittek ajándékba, ezek a kor legértékesebb árucikkei voltak. A tömjén gyantájának isteni erőt, erősítő hatást tulajdonítottak az egyiptomiak és a zsidók egyaránt. A mirha az Arábiában és Indiában honos Mirha kéréból kicsorgó sárga gyanta, mely megszilárdulva sárgásbarna és balzsamos illatot áraszt. Napjainkban tudományosan igazolt, hogy a mirha tonizál, stimulál, fertőtlenít, menstruációs panaszok, lázas állapotok, bőrsérülések, fekélyek, gyulladások gyógyszere.
Az ókori görögök mitológiájában az illatszereket Aphrodité, a szerelem istennője az égből hozta a földre, hitük szerint a növények az istenek ajándékai. A görög mitológia szerint Afrodité, a szerelem istennője a majoranna nagy rajongója volt és előfordult, hogy szerelmi bájitalokat is készített belőle.A majoránna-illóolaj belélegzése például megnyugtatja az idegrendszert, pozitívan befolyásolja a szív- és érrendszerünket a véráramlás javításával és a vérnyomás csökkentésével. Lehet használni még köhögésre, orrfolyásra, az epehólyag problémáira, emésztési zavarokra, depresszióra, szédülésre, migrénre és idegfájdalmakra is.
A majoránna segít az emésztés javításában. A gyógynövény íze munkára ösztönzi a nyálmirigyeket, ami azért is segíti az emésztést, merthogy ez a folyamat a szájban kezdődik. A majoránna ezen kívül elősegíti a belek perisztaltikus mozgását és ösztönzi az eliminációt, enyhíteni az olyan emésztési panaszokat, mint puffadás, hasi görcsök, székrekedés vagy éppen hasmenés.
Dioszkoridész i.e. 146-banDe Materia Medica c. művében integy 500 növényt ismertet. Járványok ellen fahéjat, gyömbért ajánlott. A zsája nemi ösztönt fokozó, hűlés miatti tüdőbetegségek, fekélyek gyógyszere.
A középkorban Avicenna (Ibn Szína 980-1037) perzsa orvos, a desztilláció tökéletesítője. Avicennának a 10. században élt orvosnak köszönhető a virágokból lepárlással előállítható kivonatok felfedezése. Szent Hildegard apátnő (1098-1179) a középkor egyik leghíresebb Benedek-rendi szerzetes orvosa könyveiben sokféleképpen alkalmazza az édeskömény, a fahéj, a fehér bors, a fodormenta, a kapor, a levendula, a zsálya gyógy- és fűszernövényeket. A XVI. században már készítettek különféle esszenciákat, pl. borókából, cédrusból, fahéjból, levendulából, rózsából zsályából és tömjénből, majd a következő évszázadban további 60 féle esszencia - bazsalikom, borsmenta, édeskömény, gyömbér, kakukkfű, kamilla, szantál, szegfűszeg - készítése ismerté vált az európai népek számára.
A franciáknál az 1500-as években a fényűzés kinyilvánításának eszköze lett, szinte mindent átitattak az illatos szerekkel, otthonaikat, testüket, ruháikat stb. A XVII. században sokféle illóolajat, esszenciát és parfümöt állítottak elő.
A pestis járvány idején 1630-ban Toulouse-ban felfigyeltek "a négy tolvajra", akik rendszeresen fosztogatták a fertőző házakat, kirabolták a betegeket és halottakat, miközben ők maguk nem betegedtek meg. Halálra ítélésüket követően, kegyelmet ígértek nekik, ha elárulják a titokzatos folyadék nevét, amivel védekeztek. A négy tolvaj vallomásában elárulta, hogy olyan borecetel dörzsölték be a testüket amelyben előzőleg zsályát, kakukkfüvet, majorannát, levendulát, rozmaringot és más aromás növényeket áztattak. Ma már tudjuk hogy az elített növényeknek nagyon komoly baktérium- és vírusölő, fertőtlenítő hatásuk van. A "négy tolvajok ecetje" a XIX. század végéig hivatalos szerként szerepelt a francia gyógyszerkönyvben.
Franciaorgszágban, az 1920 évek elején a francia 
René-Maurice Gattefossé kémikus a szerencsétlen laboratóriumi baleset után levendula olajat kent a kezén lévő fájdalmas égésre. Feljegyezte, hogy feltűnően gyorsan, hegesedés nélkül gyógyult. Az első világháború alatt a kórházba szállított katonák is kaptak illatos kezelést.. Az 1920-30-as években folytatta az illóolajok gyógyászati felhasználásának kutatását. Az "aromaterápia", mint kifejezés is tőle származik, amit 1928-ban egy tudományos újság írt le előszőr. "Gattefossé mondása: "A ma már széles körben alkalmazott antiszeptikus és mikrobaölő hatáson kívül az illóolajoknak nem csak energetikai és sebgyógyító, hanem antitoxikus (mérgezés elleni) és komoly vírusellenes hatásuk van. A jovő nagy szerepet tartogat számunkra."
Jean Valnet katonaorvos illóolajos kezeléseket alkalmazott az 1948-59-es indokínai háború sebeszültjein. Az Aromaterápia című könyve 1964-ben jelent meg, ahol írt az illóolajok terápiás hatásárol. Valnet sokbeteget kezelt eredményesen illóolajokkal, közöttük olyanokat is, akik már hosszabb ideje álltak pszichiátriai kezelés alatt, Ezzel igazolva azok érzelmi és lelki alapú problémákra gyakorolt komoly gyógyító tulajdonságát.
A holisztikus aromaterápia népszerűségét az Ausztriában született Marguerite Maury francia nővérnek és biokémikusnak köszönheti, aki az aromaterápiát a masszázzsal ötvözte, a kezelések kialakításához pedig az egyén fontosságát hangsúlyozta. Az illóolajakat a szépségápolásra és kozmetikai célokra is ő alkalmazta először. Az 1960-as években már svédmasszázs - technikákkal is kombinálták az illóolajok alkalmazását és ezzel elkezdődött a modern aromaterápia gyógyító tudományának gyakorlata. A tisztaság fontossága nyilvánvaló, mivel a holisztikus aromaterápia számára csak hiteles, jól beazonosított növényfajból származó illóolaj alkalmas.
A természet tárháza nagyon széles, csak a Kárpát- medencében 3000 növényfaj található, ebből mintegy 500-at alkalmaz gyógynövényként a magyar népi orvoslás. A leggyakrabban használt növények szinte kívétel nélkül aromatikus növények. A növények kémiája és hatóanyagai szempontjából nagyon fontos tényező a származási hely, mert a növények a számukra legkedvezőbb környezetben fognak a legmagasabb hatóanyag tartalommal rendelkezni, a világ bármely tájáról is származzanak.
Ezek a leírások bizonyítékul szolgálnak arra, hogy amit sokan legújabb kori terápiának és csak illatosításnak gondolnak, az valójában az ember által ismert legrégebbi gyógymódok egyike. Szerencsére ezek az illatos gyógymódok újra egyre több embert elvarázsolnak és rabul ejtenek és vissza térítenek a természetes megoldások tárházához.
Az illóolaj egy adott növény valamennyi vegyületének az összessége, melyhez különböző kinyerési eljárások után tudunk hozzá jutni. Az olaj szó arra utal, hogy vízben nem oldodó, azzal alig elegyedő anyagról van szó. Több ezer növény tartalmaz illékony aromás vegyületet, ugyanabból a növényből többféle illóolajat is kitudunk nyerni, más a levélben, más a virágában és más a termésében található hatóanyag. A növények hatóanyagainak kinyerése kiemelt fongosságú, mivel az aromaterápiában csak ismert eredetű, megfelelő technológiával előállíott, szennyeződésektől mentes, kellően tisztított és kifogástalan minőségű illóolajok alkalmazhatók. Továbbá az aromaterápiában használatos illóolajok csak botanikai tisztaságúak lehetnek. A tisztaságot, megbízhatóságot és eredetet a növényi besorolástmeghatározó kereskedő igazolja. A növények ugyanabba a botanikai családban tartoznak, mégis valamelyest eltérő jellemzőkkel bírnak, ezért nem keverendők össze, ugyanis kamilla, menta és levendula is lehet több féle, római kamilla (Anthemis nobilis), német kamilla (Matriciaria recutita), marokkói kamilla (Ormentis mixta).